Szintén Jakab levelében olvassuk, hogy a hit cselekedetek nélkül halott, és tudjuk az első korinthusi levélből, hogy a szeretet cselekedve ér célba. Így történt ez ma is a szemünk láttára, amikor újra találkozott Pál Sándor és Rácz Miklós az önkormányzati fenntartású zugligeti menekültszállón, ahol több család talált menedékre vagy épp otthonra a másfél éve kitört háború elől menekülve. Szállást, ellátást és segítséget kapnak a beilleszkedésre, munkára vagy akár a letelepedésre.

A Te is segíthetsz! Támogató Alapítvány vezetőjével, Pál Sándorral beszélgettem arról a diakóniai munkáról, amelyet határon belül és kívül végez közel három évtizede.

Elmondta, hogy az adakozókedv a magyarokban nagyon régóta megtalálható. Magánemberként, később a Református Szeretetszolgálat vezetőjeként, majd pedig közel hat éve a saját alapítványával is gyűjti és továbbítja a magánszemélyektől, szervezetektől, cégektől érkező adományokat közvetlenül a rászorulóknak, de alapítványa is jelentősen támogatja az elesetteket. Segítséget nyújt a bajbajutottaknak, az árváknak, a betegeknek, az időseknek, a menekülteknek, a katasztrófák áldozatainak, üldözötteknek az egész Kárpát-medencében, a magyarok által lakott területeken.

Rácz Miklós, avagy Mityu, ahogy itt a menekültszállón mindenki hívja, elmesélte, hogy egy kárpátaljai kis faluban, Szernyén nőtt fel, és már kamaszkora óta ismeri Pál Sándort, aki rendszeresen érkezett hozzájuk segélyszállítmányokkal. Az adományozási munkán túl a krisztusi szeretetet is tőle tanulta. Az ő hatására lett a helyiek önkéntes közösségszervezője szorosan együttműködve a Magyarországi Református Cigánymisszóval. A háború elől édesanyjával és keresztanyjával együtt ő is Magyarországra menekült, ide helyezte át állandó lakhelyét, hogy Isten akaratát itt keresse és a szolgálatát itt folytassa. Tudja, hogy nem mehet haza többet, de az biztos, hogy otthon nincs jövője a háború után sem. Ideérkezésekor az intézmény igazgatója, Kissné Mártély Zsuzsanna tárt karokkal fogadta őt is, és az első ismerkedő beszélgetés után munkát is ajánlott neki a szállón. A szociális és a hivatalos ügyek intézése, az oktatási háttér biztosítása és a tanodai felzárkóztatás volt a feladata.

Pál Sándor az alapítványi munka miatt néha hetente többször is Kárpátaljára utazik, koordinálja a feladatokat és továbbítja az adományokat, szállítja a szeretetcsomagokat. Elmesélte, hogy a Debreceni Református Kollégiumban töltött évei mély hitet ébresztettek benne, olyannyira, hogy azóta is hittel vallja, hogy mindaz, amink van, valójában nem a miénk, csak megőrzésre és továbbadásra került hozzánk, hogy azzal a szükségben lévőknek hozzunk áldást. A szeretet pedig mindennek az alapja, ezt mi is az Úrtól kapjuk, ezért ha továbbadjuk, megsokszorozott áldássá válhat.

Egyik fő célja a személyes segítségnyújtáson kívül, hogy az adományozók biztosak legyenek benne, hogy a felajánlott adományt az kapja meg, akinek azt tényleg szánták. Legyen szó iskoláról, egészségügyi intézményről, gyülekezeti közösségről vagy magánszemélyről.

Emlékszünk-e azokra a családokra, amelyekkel útjaink keresztezték egymást másfél éve? Láttuk-e a szemükben a hálát minden morzsa szeretetért, amit az ellátáson, a ruhákon, a menedéken kívül kaptak tőlünk?

Legkedvesebb „szeretetprojektjei” közül hármat is említett lelkesen. Egyrészt, hogy kétszáz kárpátaljai családnak tud segíteni a Te is segíthetsz! Alapítvány azzal, hogy már ötödik éve minden télen hozzájárul a rezsiköltségekhez. Másodszor, hogy a Magyar Református Szeretetszolgálattal és a Kárpátaljai Református Egyházkerülettel együttműködve nagy mennyiségű célzott adományt és szükséget betöltő segítséget vihettek az ukrajnai háborús területekre, Kárpátaljára az otthon maradottaknak és a belső menekülteknek. Harmadik kedves projektje pedig az a postaszolgálat, amellyel a menekültek személyes csomagokat tudnak hazaküldeni az otthon maradottaknak, és fordítva.

Bár sok menekült család az elmúlt másfél évben továbbköltözött Magyarországról, és a hírek is kevésbé szólnak már róluk, mégis sok gyülekezeti közösségben nem csökkent az irántuk érzett szeretet, és adományaikkal vagy vendégszeretetükkel az otthon melegét biztosítják ma is a menekülteknek.

– Pál Sándorról mindenki tudja, hogy sosem megy sehova üres kézzel. Most is a pelenkákon és a ruhákon kívül kaptunk babakocsit, biciklit, iskolaszereket, könyveket, játékokat, higiéniai termékeket és Bibliákat is – sorolja Rácz Miklós. Sőt, a gyerekek korábban egy futballkupán is részt vettek, ahol kupát nyertek, és a kérésemre most egységes sportruházatot is kaptak – teszi hozzá.

Ezeken a személyes kapcsolatokon és a sokéves szolgálaton most így lett áldás. Legyünk mi magunk is nyitott szívvel és kézzel embertársaink felé, és emlékezzünk Jézus irgalmas szamaritánusról szóló példázatára a felebaráti szeretetről!

Forrás:  Borbás Réka, reformatus.u